Weboldalunkon Cookie-kat használunk a tökéletes felhasználói élmény elérésének céljából. A Cookie-k használatával kapcsolatos beállításokat bármikor később is módosíthatod a weboldal bal alsó sarkában található "fogaskerék" ikonra kattintva. A weboldal használatával jóváhagyod a cookie-k használatát az Adatkezelési tájékoztató értelmében.
Mindig nehéz előkutatni azt a pillanatot, amikor az ember a szenvedélyének tárgyát először kapja kézbe. Jelen esetben inkább a megízlelés szó lenne a megfelelőbb, de jobb ez így. Szóval nem tudom felidézni, hogy mikor lettem kávérajongó, mert emlékszem az illatra, amikor a szüleim kávéztak délután, amikor hazaértek. Meg emlékszem arra az élményre, amikor a középiskola nagyszüneteiben kiszöktem a szomszédos bevásárlóközpont kávézójába, ahol már várt a pulton a tejeskávém. Meg emlékszem a pillanatra, amikor a szicíliai nyaralás során, Taorminán risztrettót ittunk a sikátor árnyékában. Az ember a szenvedélyét szereti megélni, átélni újra, meg újra.
Egyetemista voltam Győrben. Az egyik városfelfedező kalandunk során belefutottunk János kis üzletébe, ahol csokoládé, tea és egyéb finomságok mellett kávé is volt. Életemben akkor láttam először pörkölőt. Akkoriban egy kis alap kávéfőzőm és elenyésző tudásom volt a kávék terén, így egy-két eszpresszó és némi gyenge kísérlet után feladtam, hogy nekem igazán jó kávét sikerül otthon készítenem.
Eltelt néhány év, elkerültem Győrből szép nagy vargabetű után Sopronba. Továbbra is egy alapgéppelkészítettem napi rutin szerint a kávéimat bolti tégla kávéból, esetleg néha innen-onnan beszerzett kávékból. Jónak jó volt, de éreztem, hogy ezen azért még van mit javítani. Egy délután filmet néztem. Nagy klasszikust: James Bond: Élni és halni, hagyni 1973-ból. És egyszer csak megláttam:
Egy karos eszpresszó gép. Azt éreztem, hogy kell! Innen kezdődik a jelenlegi kávés korszakom. Vaterán felkutattam egyet, felújítottam, fórumokat bújtam, könyvet olvastam, darálót szereztem. És akkor már majdnem minden megvolt. A kávé hiányzott. Az igazán jó minőségű kávé. Próbáltam szerezni innen-onnan, helyi soproni, szombathelyi forrásokból, de nem volt kielégítő az eredmény. Aztán egyszer csak beugrott. Az a kis pörkölő ott Győrben! A Kapucziner! Ugrottam az internetre, webshop beizzít és rendelés: Palermo aranya. Olyan frappáns volt a neve és az ára is elfogadható. Az eredmény mennyei volt.
Ennek két éve. Azóta, ha csak Győr közelében járok, már megyek is a Sarló közbe, mert mindig találok újat, finomat, finomabbat. Ha körül nézek a kamrában a polcon jelenleg is három kávé sorakozik a kis csatos befőttes üvegeimben. Laos Bolaven a török kávémhoz, Honduras Santa Barbara SHG és Kolumbia Supremo SHG az eszpresszóshoz. Mind a Kapuczinerből. Azt is leírom miért. Az elmúlt két évben egyre sorakoznak a pörkölők Magyarországon. És én ki is próbáltam jó párat más pörkölőből származó kávékból. Mégis maradok a Kapuczinernél. János tapasztalata, hozzáértése és a szakmai alázata olyan eredményt ad, amihez én foghatót még nem találtam máshol. És tudom, hogy mindig olyan kávét kapok, amiben bátran megbízhatok.
A személyes kedvenceim a Single Origin kávékból: Guadalupe Yellow Bourbon, Myanmar SL-34, Guatemala Finca el Injerto, Nicaragua SHB Mozonte, Zambiai Buni.
És amit kifejezetten javaslok kipróbálásra, ha még nem tetted meg kedves Olvasó, a Kapucziner Specialitás, amiben benne van János évtizedes tapasztalata, szeretete és alázata a csodálatos kávéval szemben!
Czap Zsigmond
2016.07.27.