Kávéteszt - Espresso Italiano

Ezt a cikket a Kávékorzó Független Kávémagazin munkatársai írták. Az eredeti cikk itt olvasható: www.kavekorzo.hu.

KAPUCZINER - ESPRESSO ITALIANO - KÓSTOLÁS

1993-ban az országban elsők között vásároltunk egy 12kg-os Probat kávépörkölő gépet. Hosszú évek tapasztalata és tanulmányutak felhasználásával alakítottam ki pörkölési módjainkat. Ennek keretében minden egyes kávéfajtát külön pörkölünk. Különös figyelmet fordítunk az alapanyagok beszerzésére. Arabica kávékból kizárólag kisgazdaságokból magaslati kávékat szerzünk be. A Kapuczíner Espresso Italiano az észak-olasz kávézási kultúrára alapozva összetevőként külön pörkölve, különösen figyelve a pörkölésnél, hogy az összetevők pörkölési szintje igazodjon a kávé jellegzetességéhez. Ennél a blendnél még egy nehéz feladatot igyekeztünk teljesíteni a nagyon magas 90% arabica arány mellett is az volt a célunk, hogy a blend megfelelő cremát adjon, ezért magas fehérje tartalmú magaslati arabica alapanyagot használtunk - tudtuk meg Németh János tulajdonostól.

Összegzés:

A kávébabok közepesen sötét pörkölésűek. Tapasztalataink szerint ez a blend a magsabb hőfokot kedveli. Jól eltalált hőfokon a krém vastagsága jó és szép márványos mintát mutat. A cukrot rövid ideig tartja. Ízvilága nem túl öszetett. Alacsonyabb hőfokon az erőteljes mokkásság az uralkodó ízjegy. Magasabbra emelve a hőfokot a vezető ízvonal étcsokoládés-kakaós, háttérben pici marcipánnal, mogyoróval, dióval, itt-ott felbukkanó gyümölcsösséggel. Utóíze csokoládés, mokkás jellegű. Elsősorban eszpresszónak és risztrettónak ajánljuk, de tejes italok alapjaként is megállja a helyét. Ez is egy igen kellemes Kapucziner blend, az előzőleg tesztelt Velencei gondolások kedvence nagyon magasra tette a mércét.

Összesített, átlagolt pontszám:

Amennyiben még ennél is részletesebben is kíváncsi vagy, olvasd tovább az egyéni véleményeket!

Tisztelt Olvasó!

Tesztünk óhatatlanul szubjektív, eredményeink függnek a rendelkezésünkre álló gépektől, és a tesztelők egyéni izlésétől,  mindazonáltal elég jól megközelítik azt a végeredményt, amit egy fogyasztó fog tapasztalni otthonában a hozzávetőleg hasonló képességű háztartási gépei birtokában. A kereskedelmi minőségű (tehát kiváló) gépeket használó kávézók hozzáértő személyzettel sokkal többet is kihozhatnak a kávékeverékekben rejlő ízekből, de hozzáértés és a minőség iránti elkötelezettég hiányában a mi eredményeinket is alulmúlhatják.

LUIGI tesztje:

Közepesen vastag krém, a cukrot picit tartja, keverés után záródik. Színe mogyoróbarna, döntésre szépen tapad a csésze oldalára. Alapíze étcsokoládés, és jellemzően gyümölcsös, amit a hőfokkal való játékkal lehetett fokozni. A gyümölcs, citrusfélékre jellemző, cirom, grapefruit, és icipici narancs. Ízleléskor mandulát, és lehelletnyi mogyorót is éreztem. Az ízek sokat változtak a másfél hetes tesztidőszak alatt. Azt kell, hogy mondjam, hogy a végére sokkal jobban ízlett, mint az elején, főleg, hogy a mandula és mogyoró íz ekkor kezdett egyr jobban érződni. Míg a kóstolás elején harsány, tüzes kávénak írtam volna le, egy hét elteltével visszafogottabb arabikásabb olasz keverékekre jellemző ízeket adott. Ez a keverék ugyan nem lesz a kedvencem, de kipróbálásra azért mindenképpen ajánom! Főleg, hogy ez friss, míg olasz társaik hónapokat aszalódhatnak amíg hozzán elér! Tejes italok alapjául jónak bizonyult, jól illeszkedik a kávé gyümölcsössége a tejhez! 

MONYESZ tesztje:

Pörkölése ennek a kávénak is a megszokott, szép, közepes pörkölés, láthatóan gondos kezek munkája. Daráláskor pörkölt szotyis illata van. Lefőzéskor már nincs nyoma a friss pörkölés gázosságának, jól eltalált hőfok mellett mogyoróbarna a crema, szép márványmintát rajzol a csészébe. Nem extrém vastag, de keverés után is marad belőle, talán az olajossága gyenge kicsit, a csésze falára már nem jut belőle vastagon. Alulról kezdve a lefőzési hőfokkal a próbálkozást, elég erőteljes mokkás jellege lett a kávénak, amin a daráláson állítgatással nem sikerült javítani. Egyértelműen a magasabb hőfokok kedveznek ennek a keveréknek. Legalább a középső tartomány felső része vagy a forró, már-már sárkányos vízhőfok az igazi neki. A mokkásság eltűnik, sőt enyhén édeskéssé válik a kávé, és mellette a pörkölt mogyorós íz érezhető. Gyümölcsösségnek nyoma sincs, utóízében kellemes csokoládés vonal jön fel, és ettől az egész kicsit nugátos jellegűvé változik. Semmi kiugró, mégis jó! Egyszerű, mégis élvezhető! Szeretnék bárhol ilyen jó blendből kávét inni, többet járnék kávézóba bizonyosan! Tejjel veszít az jellegzetes ízéből, kapucsínónak nem annyira ajánlom, esetleg kevés tejjel, machiatónak.

BLAZE tesztje:

A kávébab kb. megegyező pörkölésű az előző Kapucziner mintával, itt is néhány szemen kis zsírosság látható. A babok illata daráláskor friss, mokkás illatot áraszt. A kávé krémje vastag, a cukrot jól tartja, kevergetés után egyenletesen záródik, és szépen megfesti a csésze falát. Ellenben ez a Kapucziner blend már nem olyan szofisztikált, mint elődje. (Velencei Gondolások Kedvence) A fő uralkodó jegyei a keserű kakaós-mokkás íz, mellette éppen csak nagyon haloványan egy picinyke marcipános zönge. Utóíze is mokkás, enyhén füstös. Egy tipikus, ám egyszerű bár blend ami az eszembe jutott róla, korrekt eszpresszókat lehet belőle készíteni, de semmi extravagáns, különös jelleget nem fedeztem fel benne. Jó kávé, de a Kapucziner tud ennél érdekesebb, különlegesebb keveréket is alkotni, ahogyan azt már bizonyította.  

LORIEN tesztje:

A múlt héten górcső alá vett – szintén Kapucziner – Velencei gondolások kedvence nagyon magasra tette a lécet, ilyenkor a következő teszt alanyának a szokottnál is nehezebb a helyzete, az elvárásaim még magasabbak, mint máskor. Bár ez a keverék kevesebb erényt csillogtatott meg, mint az előző, szégyenkezésre semmi oka. A minta közepesen sötét, nagyjából egyenletes pörkölésű, a szemek egynémelyikén látni csak olajkicsapódást. Az arabica-hányad ránézésre elég magasnak tűnik, ezért a magasabb hőmérsékleti tartományban keresem az optimális lefőzés paramétereit, ott is találom meg. A krém márványos mintázatú, vastagsága megfelelő, olajossága és állaga jó, a cukrot épp megtartja, viszont a Kapuczinernél már-már megszokott módon hamar elvékonyodik, néha nem is tart ki a fogyasztás végéig. Bár az ízvilága nem túl összetett, tetszik, leginkább a brutális étcsokoládés vagy még inkább kakaósba hajló vezérvonala miatt. Mellette jól kivehető marcipán és rumos dió, de sikerült elkapnom olyan csapolásokat, ahol egy csipetnyi narancsvirág mellett enyhe málnás-gyümölcsös beütés is megjelent. Ezek rendszerint vékonyabb lefolyásnál jelentkeztek, amikor pedig risztrettót készítettem belőle, a kakaósság még töményebb lett, és a gyümölcsösség is erősödött valamelyest, ez utóbbi különösen a javára vált. Tulajdonképpen egy nagyon sokoldalúan felhasználható mindenes kávét kóstolhattunk, egyaránt jó eszpresszó, risztrettó, kapucsínó és machiátó készíthető belőle.

SID tesztje:

A kávé közepes pörkölés, minimális olajkicsapódással. Az őrlemény frissen sült, fehér kenyér illatú. A kávé szépen csapolható, nem kell túl finomra őrölni, a krémje sárgásbarna, minimális tigrismintázattal, sűrűsége és állaga tökéletes, csapolás közben jól látható apró buborékok jelzik, hogy frissen pörkölt kávéval van dolgunk. A kávé alap ízei tejkaramella és csokoládé, érezhető még enyhe narancsos gyümölcsösség és némi piros paprika. Az utóíz mokkásan kesernyés. Kapucsínónak elkészítve a kávé csokoládés ízvilága kerül előtérbe. A vízhőmérséklettel játszadozva ismét érdemes kipróbálni a kávé gyümölcsös, illetve csokoládés arculatát is!

Köszönjük a Kávékorzó munkatársainak a szuper értékelést és tesztelést!

Az eredeti cikk itt olvasható: www.kavekorzo.hu